Tologattam az utolsó leckét. Nagyon elfáradtam a 4 napon és már nem akartam neki feküdni az utolsó önarcképnek.Az igazság az, hogy félem, hogy nem történik meg a csoda, amit várok.. hogy talán mégsem tudok rajzolni...vagy nem sikerült...pedig nagyon szeretném.. Hihetetlen lelkesedéssel kezdtem bele. Ezeket a sorokat az utolsó kép megrajzolása előtt írtam, hát lássuk mi lesz a vége? Még mindig bizakodom:)
(1,5 órával később)
Nos, elkészült a nagy kép.. Hát a könyv némiképp jól magyaráz és némiképp össze is zavar..ezért lett ez olyan amilyen, de az igazság az, hogy én nem ismerném fel magamat biztosra, sőt ez inkább már egy szépített modell énem:)
Véleményem szerint, ha CSAK ezt értem volna el a tanfolyam elvégzésével is több tízezer forintért, akkor nem lennék elégedett, sőt átverve érezném magamat. Hogy miért?!
A rajztechnikám változott csak, és elsajátítottam pár rajzolási alapot, megtudtam az arc arányait és gyakorolhattam, hogy milyen technikákkal rajzolhatok. Persze nyilván nem véletlen, hogy a könyv előre haladásával változik az eszköztárunk is, hiszen más ceruzát használunk az első és mást az utolsó rajznál, sőt az utolsónál más segítségünk is van....kérdés, hogy méregetés nélkül mit csinálnánk? Vagy ha az első rajznál is elénk tennék pont ugyanezeket az eszközöket milyen lenne az első rajz?!
Persze ez a fejlődés része és garantált a különbség a két kép között, de mégsem mondanám azt, hogy csoda, vagy hogy új látásmódot kaptam. Persze ez nem jelenti azt, hogy a módszer rossz. Következő bejegyzésemben részletezem a könyvből tanulás előnyeit és hátrányait is.
